A Moving Man megtartó és ítéletmentes közegében és terében lehetőséget kapunk, hogy ténylegesen megmutathassuk magunkat, a magunk pőre valójában. Bármi felbukkanhat, régmúlt fejlevágások, szarvletörések, bíráink, ellenségeink irányába táplált haragunk, akár gyilkos szándékaink, szexuális fantáziáink, szégyen, düh, undor akár a szüleink felé is. Csalódásaink, bizonytalanságaink, múltbéli elhagyatásaink fájó emlékei, magányunk és a mindettől való rettegésünk. Minden amit eddig nem vállaltunk fel, amit az ágy alá sepertünk, amiről sosem beszéltünk, amiről egy férfinek nem szabad beszélnie, mert ez gyengeség, mert minden körülmények között erősnek kell lenni, mert belénk van kódolva, hogy a férfi nem beszél az érzéseiről, hogy a férfinek kell lennie, minden körülmények között a megtartóerőnek. Erősnek kel maradni, erősnek kell látszani. Az ilyen és ehhez hasonló önkorlátozó sémák és berögződések által generációk zárták el magukat a saját érzelemviláguktól, tulajdonképpen saját maguktól és bábként élték életüket, huzalokon rángatva a múlt démonjai által és a jövőtől való rettegéstől. Szép lassan az alkohol, vagy a munka, vagy bármi más rabszolgáivá váltak, hogy valahogy tompítsák a bennük idővel egyre csak duzzadó feszültséget, amit persze továbbadtak a körülöttük élőknek.
Azzal, hogy ezt mind kimondod, megfogalmazod, mozgásban kifejezed, a gyakorlatokban teret kapnak, behozod őket a jelenbe. Te saját magad is megérkezel a jelenbe. Rálátsz, hogy mi az ami most itt van veled és teret adsz neki, amiben elveszíti az erejét, hiszen megszűnt az ellenállás, amivel eddig tápláltad ezeket az azonosulásokat. Azzal, hogy figyelmet és teret adsz nekik, megfigyelheted, hogy mennyire kevésbé rántanak be. Ezáltal rájuk láthatsz a rárakódott ellenállás, ítélet nélkül. Felismerheted, hogy jönnek, mennek, de valójában ezek a gondolatok és érzelmek nem te vagy. És nem leszel rossz ember, hogy ezek benned vannak, hogy néha gyenge vagy, vagy legszívesebben tombolnál, mint egy hurrikán. A közeg elfogadó ereje által te saját magad is elfogadod és megfigyelőjévé válhatsz ezeknek a benned zajló folyamatoknak, ahelyett, hogy kizárólag elszenvedője lennél. Létrejön benned egy éberség, egy külső megfigyelő perspektíva, ami rálát, de nem azonosul azzal ami benned történik gondolati és érzelmi szinten.
Írta: Clausen Sebestyén
