A Moving Man-re jellemző nyitott, megtartó közegben bátran kísérletezhetsz, lehetsz minden, amit a helyzet kihoz belőled. Biztos lehetsz benne, hogy nem leszel megítélve.
Ezáltal megszűnik az elszigeteltség illúziója, felismerődik, hogy valójában sosem voltál egyedül azzal, ami benned zajlik. Csupán a társadalmi program hatására nem adtál ennek hangot, nem fejezted ki, mint minden férfi a környezetedben. Mondhatnánk, hogy ez egy önként vállalt szeparáltság, de mivel nem láttunk mintát másra, így ez valójában egy örökölt szeparáltság. Mintha mindannyian sírni, vagy ordítani akarnánk, de egyikünk sem teszi meg, az attól való félelmében, hogy mit szól majd a másik. Hiszen egy férfinek tartania kell magát. A funkciói közé, mint megtartó erő, mint szervező erő, mint dolgos, pénzkereső, biztonságot szolgáltató gépezet, nem fér bele, hogy akár csak egy pillanatra megálljon és elmélázzon azon, hogy valójában mit miért csinál, hogy mik a valós mozgatórugói, milyen örökölt, kollektív minták, sémák állnak a látszólagos döntései mögött. A férfi körben megtapasztalt pluralitás, amit eddig szingulárisnak hittünk, lerántja a leplet ezekről a hajtóerőkről és gátlóerőkről. Megtörik az elszigeteltség. A szeparációba vetett hit lebomlik a férfi körben.
Ennek a sokszor évtizedeken át tartó létállapotnak az újrahuzalozásában sokat segítenek a Moving Man módszertan szomatikus gyakorlatai is. Az érzelmeinkhez sokszor a testen keresztül vezet az út. A racionalitás és a szavak is részei ennek, de van úgy, hogy még nincsenek szavaid arra, amiben vagy, vagy még nem állsz készen megnevezni, ilyenkor a test felől kell közelíteni és felépíteni egy intim viszonyt vele. Mint a verbális közléseknél, ugyanúgy a testeddel való kapcsolatteremtésben is sokat segít a másokkal való kapcsolódás. Néha könnyebb másokkal kapcsolódni, mint magaddal. De azáltal, hogy a társaiddal kapcsolódsz mélyebb szinteken, úgy magad felé is könnyebben tudsz közelíteni. Másokhoz való viszonyulásod által tanulod magad felé is megadni a megértést, a megengedést, az elfogadást és a gyengédséget.
Írta: Clausen Sebestyén
